A hetet Nagykálló-Harangodon töltöttük Esztivel. Régebben rendszeresen jártunk oda, írtam is már róla, aztán pár év kimaradt, de idén végre újra sikerült eljutnunk.Mindenkinek kicsit mást jelent Harangod, kortól-nemtől-beállítottságtól függően, de lehet benne valami, mert töretlen népszerűséggel működik már 25 éve. Pontos számot nem tudok, de idén is több százan voltunk.
Nagyon karakteres, intenzív és komplex élményt jelent.
A szervezők lelkesek, kedvesek, segítőkészek, a szó legjobb értelmében profik.
Érdemes átböngészni a tábor honlapját, különös tekintettel a történetére. Kiderül belőle többek között, hogy a legnagyobb épület, a Tánccsűr építészeti kuriózum. Ekler Dezső többszörös díjnyertes, tankönyvekben is szereplő alkotása.
Nem gondolom, hogy mindenben úgy kellene vagy lehetne élnünk ahogy a régiek tették, de nagyon jó pár napra kicsit közelebb kerülni népi kultúrális örökségünkhöz. Beleképzelni magunkat az életükbe, ami annál is könnyebb, mert mindenféle kismesterséget kipróbálhatunk hozzáértő segítséggel.
És persze szól a zene, aki akar egész nap táncolhat.
A környezet is tökéletes, bár ez alatt a pár nap alatt nem mozdultunk ki a táborból, teljesen szabadnak éreztem magam.
Amikor először megy az ember, a bőség zavarával küzd. Annyiféle foglalkozás van, hogy egy tábornyi idő alatt képtelenség akár csak belekóstolni mindbe. Többször kell jönni! :) Mi már voltunk sokszor, sokmindent kipróbáltunk, úgyhogy most én egy dologra,nevezetesen a csipkeverésre koncentráltam.
A technika eredete valamikor a 16.századig nyúlik vissza és nagyon sok országban elterjedt, a helyi jellegzetességek kialakulásával. Láttam erről egy gyönyörű könyvet is. A neve abból ered, hogy ha már gyakorlottan és gyorsan csináljuk, a kis pálcák a "verők" amikre a szál van tekerve, összekoccannak kis kellemes hangot adva. Szóval egyáltalán nem valami agresszív dolog :), annál több türelem kell hozzá.
Félegyházi Józsefné Anikó mutatta meg a kezdő lépéseket. Nagyon érdekes technika, örülök, hogy ennek is tudom már az alapjait. Hogy lesz-e folytatás? Jövőre a táborban biztosan :).
A szaporaságról csak annyit, hogy ezt a tenyérnyi darabot 3 nap alatt sikerült elkészítenem, igaz nem folyamatosan dolgoztam rajta. (Gyakorlott csipkések kérem nézzék úgy, hogy ez az első próbálkozásom :) )
Persze ezt Esztinek is ki kellet próbálnia és egész ügyesen csinálta.
Egyébként is mindenben benne volt. Táncolt, métázott, agyagozott nemezelt, faragott, csuhézott és persze barátkozott ezerrel :).
Nyolc órán át ült a szövőszéknél - és közben csak kétszer ment le a tópartra csigát gyűjteni - és összehozott egy 125x80 centis rongyszőnyeget.
Készítettem még gyékényből egy alátétet. Megtudtam, hogy a gyékény meg a nád az nem ugyanaz! (A gyékény a buzogányos.)
És lefotóztam a réten egy ürgét, aminek külön örülök, mert csak vaktában lőttem, nagyon messze volt, és csak amikor megnéztem a képet derült ki, hogy sikerült.
Tényleg nagyon fürge és óvatos kis állat, a mező tele volt ürgelyukkal. Eszti tanult is egy idevágó mondókát:
"Sárga földes gödörbe lyukat ásott az ürge/ megállj ürge megleslek, gatyamadzagra kötlek/ Gatyamadzag elszakadt, a kis ürge elszaladt".
Mindig ezzel futottak ki a Tánccsűrből a délelőtti gyerektánc végén.
Szóval jó volt, na :)))
PICTURES OF THE "TÉKA" FOLK CRAFT AND DANCE CAMP IN NAGYKÁLLÓ-HARANGOD, HUNGARY.
