kötősuli - zongorakesztyű

Közeleg a kesztyűszezon, ami jajajj ha a hidegre és sötétre gondolunk, másrészt viszont felettébb örvendetes, mert kevés gyorsabban és élvezetesebben elkészíthető, szabadabban variálható kötött darab van mint a számos különféle kesztyű.

Kezdjük a legegyszerűbbel. Kötöttünk már harisnyakötőtűkkel körben, egy zongorakesztyű elkészítéséhez új ismeretként mindössze a hüvelykujji rész szaporítási módjára van szükség.

Az itt bemutatott kesztyűhöz 30 gramm közepesen vékony gyapjúfonalat és 3-as tűket használtam.

Először kössük meg a csuklórészt. Készítsünk kötéspróbát és számítsuk ki a kezdő szemszámot a csuklóbőséget figyelembe véve. Praktikus valamilyen passzé mintát használni, mondjuk 2 sima, 1 fordítottat, mert ez ad bizonyos tartást, de ugyanakkor rugalmas is. Köthetünk persze pár lusta sort, csipkemintát, de akár egyszerűen sima sorokat is. A mintadarabot 36 szemre kezdtem, 17 sor körben kötött passzéval.



A passzérész után néhány sor simakötés következik (jelen esetben 7 sor), ill. ha más mintával dolgozunk, akkor abból pár sor. Érdemes a passzéhoz használtnál fél számmal vastagabb tűkre váltani.
Ha van rá lehetőség, mert magunknak, vagy hasonló méretre, vagy a közelünkben lévő gyerkőcünknek készül a kesztyű, próbáljuk/próbáltassuk fel többször is kötés közben és a valós fonal- és méretviszonyokhoz alakítsuk a szem és sorszámokat.



Ha megvan a kívánt hosszú csuklórész, kezdjük a hüvelykujji rész kialakítását.

A bal kesztyűhöz: a kezdő szemszám 1/7 - 1/9 részének megfelelő számú szemet lekötünk az első tűn, majd 1 szemet szaporítunk, 1 szem sima (ill. az alapmintának megfelelő szem), 1 szem szaporítás. A következő 3 sorban szaporítás nélkül kötjük az alapmintát, majd a 4. sorban ismét szaporítunk 1-1 szemet az előző szaporítás felett. A szaporítás helyét megjelölhetjük kötésjelölővel is, vagy egyszerűen jegyezzük meg, hogy először hányadik szem után szaporítottunk és ugyanannyit számoljunk a következő szaporítós sorokban is. Az azonos sorban lévő két új szem közti távolság mindig kettővel nő, tehát a második szaporításnál 3 szem lesz az új szemek között, a harmadik szaporításnál 5, stb.

A jobb kesztyűhöz: hasonló módon kötünk, csak a szaporított rész helyéhez az össz szemszám 1/7 - 1/9-ét az utolsó tűn lévő szemeken számoljuk, a sor végétől visszafelé. A kiszámolt szemek előtti szem két oldalán kezdjük el az 1-1 szem szaporítást.



Ismételjük meg a szaporítást 6-7 alkalommal (vastagabb fonalnál, vagy kisebb méretnél kevesebbszer), így 12-14 plusz szemet kapunk. Ha a szaporítások miatt egy tűn már kényelmetlenül felhalmozódtak a szemek nyugodtan átrendezhetjük őket, osszuk el a szemeket egyenletesebben, átcsúsztatva a többi tűre. Praktikus azért a sorkezdő tűn lévő első szemet meghagyni kezdőnek az adott tűn, hogy ne keveredjünk meg a szaporítás helyének számolásánál.
Kössünk még 3 sort az utolsó szaporítás után.



Amikor elérünk a hüvelykujjtő magasságáig, szedjük segédszálra a szaporított szemeket a tenyéri részen lévő utolsó szem kivételével.
A kötőtűkön maradt szemekkel folytassuk a főrész kötését körben, a minta szerint. A megfelelő magasságnál kössünk pár sor passzét majd láncoljuk le az összes szemet.



Szedjük fel a tűkre a segédszálon lévő szemeket és még egyet a főrész hűvelykujjhoz legközelebb eső szemébe öltve.



Csatlakoztassuk a fonalat a munkánkhoz, 15-20 cm hosszú fonalvéget hagyva és kössünk körben a kívánt magasságig, majd néhány sor passzé után láncoljuk le a hüvelykujj szemeit. Az esetleges hézagokat a fonalszállal bestoppolhatjuk.
Dolgozzuk el a fonalvégeket.



Bátran kisérletezhetünk a színezéssel, csíkozással, különféle mintákkal. Ajándékötletnek is remek.



Jó kötést!