kutyablog

a kutyás bejegyzéseket ezentúl itt olvashatjátok

jó kislány

mert :
- nagyon okos és igyekszik megtenni amit kérünk tőle
- minden reggel és este jól megfuttat(juk egymást)
- annyira bájosan néz a nagy szemeivel (hiszen mire is valók a spánielek)
- már csak elvétve hagy tócsát a parkettán
- nem válogatós és a tápot is megeszi a reggeli rohanásban
- a leglelkesebb játszótárs, de akkor is jól elvan, ha nem ő áll a figyelem középpontjában (kivéve bizonyos reggeli és esti fél órákat)
- minden érdekli
- mindig elfogadja, ha a saját játékát adjuk oda neki, miután kihalásztuk a
papucsunkat a szájából

kutyaélet, kutyás élet - a kezdetek

Hát..., itt van ... :))
Tegnap hazahoztuk Szuszit. Nem azt, akit mutattam kicsit korábban, hanem a "valódit", akibe végül is igazán beleszerettünk a többszöri felsőpakonyi látogatás során.
Kicsit olyan volt az egész mint a babavárás, vagy inkább mint az örökbefogadás előtti barátkozási folyamat. Andrea a tenyésztő nagyon segítőkész volt, mindent elmondott, sok olyasmit is, ami kezdő kutyásként eszünkbe sem jutott és extra szolgáltatásként a gyerekei már megkezdték a kutyus családhoz való szocializálását :).
Egyébként a tárgyi előkészületek is hasonlítottak egy kisbaba születése előtti összekészülődéshez, a kutyás boltok és a bababoltok abban tökéletesen megegyeznek, hogy ha nem fogod vissza magad a bevásárolható holmik és az elkölthető pénz határa a csillagos ég.


Jól bírta a hazautat, bár nagyon elfáradt, sokat aludt egész nap, ami nekünk is jó volt, mert még szoknunk kell, hogy van egy új mindenhol ott lévő, mindig figyelmet és foglalkozást igénylő kicsi társunk.
Aminek nagyon örülök, hogy úgy látszik jól érzi magát a neki elképzelt kuckójában és éjszaka is csak viszonylag keveset nyüszögött.
Már a második napon is sokkal felszabadultabb ugyanakkor nyugodtabb is.

Szóval belevágtunk a nagy kalandba, most még furcsa, izgalmas is, hogy hogyan csiszolódunk majd össze, de nagyon örülünk neki. Hallotok még róla ...
(ja, és kutyát fényképezni százszor nehezebb mint gyereket)

kétmaréknyi kutya

Nem állom meg, hogy meg ne mutassam :)
Ő Szuszi, 4 hetes coboly angol cocker spániel kislány. Most még a mamájával van, de nemsokára mi örülünk neki.

kutyás kérés

Úgy tűnik, eljött az ideje, hogy gazdik legyünk. A választott fajta, ami több évtizede szerepel már a kívánságlistán az angol cocker spániel.
Most, hogy komolyra fordult a dolog, persze utánanéztünk a témának, elolvastuk a fellelhető irodalmat, megkérdeztük az ismerősöket.
Felmerült pár kérdés: tényleg kell tartani az arany színű kutyusok agresszivitásától? Szobakutya-e a spániel, vagy lakhat egész évben a kertben?
Melyek az igazán megbízható kennelek?

Kedves erre járó spániel tulajdonosok, ha van kedvetek megosztani velünk a tapasztalataitokat nagy örömmel vennénk, ha írnátok a harismarta@gmail címre, minden információ nagyon érdekel!
Köszönjük :).