Balaton, az kell

Több évtizednyi egybefonódó emlék és hangulat. Meg mindig egy csomó újdonság. Amik miatt egy évben sem hagyhatjuk ki (volt példa azért arra is, de azok nem a legjobb éveink voltak).

Idén kánikula, végig! Így végre sikerült betartani a (kora) délelőtti és késő délutáni strandolási menetrendet, amúgy annak csak ilyen időben van igazán értelme. És ilyen forróságban lehet igazán visszaképzelni magunkat a réges régi  nyarakba a kakukkfű illatú szántódi pusztán.

Földváron a Kultkikötőben nagyon jó volt Udvarossal az A szív hídjai, Kapolcson meg felfedeztük Csemer Boglárkát és a Nyughatatlan zenekart.

ejtőzés a Palya udvarban Kapolcson

És persze jöttünk-mentünk, hiszen a Balaton körül egyszerűen csak utazgatni is nagy élvezet.

szalmabálák Kapolcs felé

 a szántódi kompon alkonyatkor

áttetsző víz, áttetsző hegyek

Amikor kisgyerek voltam az akkoriban barnás -zöldes átlátszatlan Balaton-víz kapcsán apám sokat nosztalgiázott tizenéves kori nyaralásairól, hogy akkor még messze beúszva a tóba is le lehetett látni a fenekére.
Nos azóta javult a helyzet, ha nem túl erős a szél és nincs sok fürdőző egészen furcsa jó érzés mostanában belegázolni a tiszta, áttetsző vizű Balatonba. Ez klassz. Azt viszont sajnálom, hogy Földváron megfigyelhető egy retro-gyilkos tendencia. Lebontották a kempinget, a hatvanas években épült fogadóépületével együtt, átalakították a keleti strandot, elbontva a speciális hangulatú kabinsort. A strand most nagyon rendezett és nagyon jellegtelen.
Persze ebben benne van, hogy ezek az én gyerekkori emlékeim voltak, a maiak meg talán másnak lesznek szépek, de nekem kifejezetten hiányoznak. Ki kellene találni valami kreatív módot ezeknek a Balatoni hangulathoz szervesen hozzátartozó épületeknek a megőrzésére. Biztosan ismeritek a szántódi rév épületét. Nagyon jellegzetes darabja ennek a stílusnak. Még megvan, de nem tudom meddig, pedig kár lenne érte.
És a végére egy maradandóbb és szerencsére nehezebben megváltoztatható érdekesség. A tihanyi hegyek a földvári keleti strandról nézve mintha áttűnnének egymáson. (Elnézést a képminőségért, de a fényképezőgépet eléggé el nem ítélhető módon otthon felejtettük.)

olimpia Alsóörsön

Az ötödikes Waldorf iskolások egész évi fő témája az ókori Görögország. Amelyik tantárgyban csak lehet foglalkoznak annak történelmével, művészetével, tudományos életével. Az év egyik csúcspontja pedig a mindig más városban megrendezésre kerülő Waldorf olimpia.
Az ország majd minden Waldorf iskolájából mintegy négyszáz ötödikes gyerek gyűlt össze idén Alsóörsön. Komoly előkészületek is történtek, heteken át minden reggel futóedzést tartottak, gyakorolták a versenyszámokat, olimpiai ruhát készítettek.
Majd három napon át már a Balatonnál táboroztak, készültek a versenyre.

Tizenkét városállam polgáraiként vettek részt az olimpián, minden városállamba került minden résztvevő osztályból néhány gyerek így távol élő barátokat is lehetett szerezni. Eszti Thébát erősítette. Ez volt a zászlójuk és az olimpiai láng.



Nem helyezésekért folyó versenyként kell az egészet elképzelni, ez inkább egy nagy közös próbatétel. Mindenki indul minden klasszikus olimpiai számban (többféle futás, magas- és távolugrás, diszkoszvetés, gerelyhajítás, bírkózás).

Sajnos az időjárás a lehető legrosszabban alakult, pont a verseny napjára lett hideg, szeles és esős, de a gyerekek igazán derekasan állták a sarat - szó szerint - és a végén büszkén fogadták a városállam vezető tanárok elismerését.

Itt is olvashattok az olimpiáról.





Másnap pedig, talán jutalmul, hogy ottmaradtunk még egy éjszakát és nem futamodtunk meg a hidegfront elől, gyönyörű koranyári vasárnapot élvezhettünk.

nekem a Balaton ...

... évi rendes létszükséglet. Ugyanannyira hiányozna, ha kimaradna, mint mondjuk a Karácsony.
... meg persze Földvár. Nemrég tudtam meg, hogy eredetileg az arisztokrácia nyaralótelepének épült, tehát nem volt a helyén régebben falu, mint több más településen. Jellemző, hogy előbb a gondosan megtervezett fásítást végezték el és csak 15-20 év múlva kezdődött az igazi építkezés.
... meg az a bizonyos "balatoni" idő.


De azért igazán jó volt idén. Nem emlékszem olyan nyaralásra, mikor többet mentünk volna. Tihany sem maradhatott ki, komppal átkelve a tavon.


És volt a közelben egy lovarda is.




A nagyoknak meg azt hiszem a legnagyobb élmény a zamárdi kalandpark volt. Először amolyan "jobb híján" ötletnek tartottam, de nagyon ragaszkodtak hozzá, Andris volt is már ott az osztállyal és nagyon dicsérte.
A bejutás nagy lutri, mert lehet, hogy egy óránál is többet kell sorban állni hozzá.
De megéri, mert kb 12 éves kortól a felnőtt pálya különleges élmény. Az is kiderült, Andrisról, hogy a szelíd csillagászkülső képzett és edzett dzsungelharcost takar :).






És azért kaptunk pár strandolós napot is.