Ott járva természetesen a mohácsi csata emlékhelyét is meg kell látogatni. A park kialakítása, a fa sírjelek, a képek a sírok feltárásáról és a helyi idegenvezető előadása segít átérezni a történelmi tragédiát, ahogy azt maguk az elszenvedők átélhették.
Déltől aztán vidámabb programokba kapcsolódtunk be. A hatnapos sokác télűző népszokás húshagyó keddig tart, farsang vasárnap az egyik kiemelt napja.
Ekkor a busók csónakon kelnek át a Dunán, hogy csatlakozhassanak a mulatozókhoz a városban.
Ott a Duna partján a napsütésben, dudaszóban, a sok ember között annyira érezhető volt a tavasz közelsége.
Sok különböző busócsoport van, szigorú szabályokkal, hierarchiával, gondosan betartott hagyományokkal.
És ami a busót busóvá teszi: faragott, festett rémséges faálarc, kolomp az övön, kifordított báránybunda a fejre, testre (ez teljesen felismerhetetlenné teszi a viselőjét), díszes harisnya és bocskor és a ricsajkeltés nagymestere a kereplő.
Délután az összes busócsoport végigvonul Mohács főutcáján, majd a Széchenyi téren hatalmas máglya meggyújtásával ér véget a nap. ( A máglyát délután 5 órakor gyújtották meg, este 11 körül, amikor hazaértünk, ránéztem a teret mutató webkamerára és a tűz még mindig nem aludt ki.)
