2011. 07. 06.

hátszóval Párizs ...

Igazából mások útibeszámolója leginkább inspirációt jelenthet, hogy akkor ezt nekünk is látnunk kell. És bármilyen közhelyesen hangzik, Párizst tényleg, úgy egészében. Lehet szeretni (vagy nem szeretni) a túlcicomázott barokkot, az impresszionistákat, a szecessziós hangulatot - az utóbbi kettőt sokkal inkább - de pár nap ott nagyon - nagyon feltöltő.
Talán a legjellemzőbb szó rá a pezsgés, amiből az ember olyan szívesen tapasztalna meg többet itthon is.

katt az ikonra a bal alsó sarokban

A kötelező látnivalókon túl vannak persze mindennapi, az idegen számára különös dolgok is. Mondjuk, hogy a metróban a csatlakozási pontokon sokszor több száz métert kell gyalogolni hogy átszállhassunk a másik vonalra, mert az átjárófolyosók a velük azonos szintben lévő csatornahálózatot kerülgetik.
Vagy a nyári vásár, amire sokan szabadságot vesznek ki, a boltban pedig egy jobb cuccot akár ki is kaphatnak a kezedből, de mivel fontos az udvariasság, azt feltétlenül hozzáteszik, hogy " Pardon Madame! ".





A Pompidou központban éppen az indiai-pakisztáni helyzethez kapcsolódó program volt és egy művészeti projekt keretében plakátot lehetett készíttetni magunkról.



És ha már úgyis ott van az ember, érdemes kicsit kimozdulni a városból és megnézni Monet kertjét Givernyben, Normandia favázas régi házait vagy az óceánt (mert attól, hogy ott történetesen La Manche-nak hívják, az azért lényegében az Atlanti óceán). Mind elérhető 2-2,5 óra alatt vonaton.










(A képek nagy részét és a filmet Andris készítette.)

3 megjegyzés:

Ahama írta...

Igen, akkor most már itt az ideje az újabb útnak.
Gyerekkel, vagy kettesben? Megfontolandó, mert az sem rossz amikor látod a kölkeken, hogy ők mennyire élvezik :).

aarkus írta...

Ahh, Pompidou, ahh, Giverny! Köszönöm a beszámolót, kicsit ott lehettem, jaj, de jó! :-))

patchwitch írta...

jaj, de jó volt nézni! köszi :D :D