holland kaland - 3. rész

A  nagyvárosok után szétnéztünk kicsit "vidéken" is. A legelső ami szembetűnik a magaslatok teljes hiánya. Mi sem vagyunk kifejezetten alpesi ország, de a holland táj tényleg olyan sík mint az asztallap.
És a rengeteg víz. Ott van persze a tenger, meg a sok folyó, de ami külön érdekes volt, hogy a földbirtokok határát sem kerítéssel, hanem kis csatornákkal jelölik.
A csapadékmennyiségre meg jellemző, hogy például az eindhoveni reptér teljes vízszükségletét esővízből fedezik.

Amszterdamtól vonattal fél óra Zaanse Schans. A Zaan folyó mentén a 17. századtól jelentős ipari terület alakult ki, volt rengeteg szélmalom, hajógyártás - ami miatt annak idején még Nagy Péter cár is ideköltözött inkognitóban néhány hónapra - persze mindez egységben a környező földeken folyó mezőgazdálkodással. Ez a terület most skanzen, bevallottan túristalátványosság, ezért volt némi fenntartásunk, de megérte megnézni, nagyon szórakoztató.

Láttunk egy facipő múzeumot, tényleg mindenhez ezt hordták, volt hótalpra szerelt, hosszú bőrszárú, és esküvői klumpa is (a görkoris csak poén). Egy nyárfahasábból faragták ki, régebben kézzel, aztán már géppel.

Jártunk működő szélmalomban, több emelet magas faépítmény. Különös érzés, amikor az egész mozog  körülöttünk ahogy a szél energiája a vitorlákon és a fa fogaskerék átmeneteken keresztül a malomkerékig jut. Nem csak gabonát őröltek, hanem végül is bármit amit porítani kellett és lehetett. Voltak festék- és fűszermalmok is.

Itt is volt sajtbolt, rengetegféle jobbnál jobb sajttal és láttuk azt a szatócsboltot, ahonnan kinőtte magát a mai Hollandia vezető élelmiszer áruház  láncolata. Az időjárással nagy szerencsénk volt, szikrázó tavaszi napsütés, virító zöld táj, a szelet sem bántuk, hiszen hozzá tartozott a fílinghez :).

Délután pár óránk maradt az ún. Waterland vidék megnézésére. Ez  Amszterdamtól északra fekszik, a központi pályaudvarnál lehet kombinált buszjegyet venni, amivel bejárható a környék. Korábbi halászfalvakból áll, amik mára már kellemes, de kicsit jellegtelen kisvárosokká fejlődtek. Azért hangulatos régi részeket és kikötőket lehet találni, csak nem a turisztikai szempontból üresjárat vasárnap délután kell odaérni. (Egyébként Hollandiában a szórakozóhelyeken kívül minden kissé túl korán zár, a múzeumok is már délután ötkor, pedig mivel azonos időzónában, de jóval nyugatabbra vannak, nagyon sokáig van világos.)

Ami innen a legjobban tetszett az Marken volt, egy kis sziget, halászkikötővel, ahova hajón is át lehet menni de a hosszú földhídon való buszozás sokkal érdekesebb, erősen át lehet élni a beleolvadunk a tengerszintbe érzést. Még a világítótorony sem magas.

És még valami, ha már az összes facipős, szélmalmos, tulipános sztereotípiát (amire persze alaposan rá is játszanak, de így van jól, vesszen a globalizáció) nagy élvezettel megtapasztaltuk. Biztosan ismeritek a rajzokat a szőke, piros arcú, pici orrú, kék szemű holland gyerekekről. Nos, tényleg olyanok, legalább kilencven százalékban. Az arcpír nem hegyi, hanem tengeri levegő, sőt szél, a szőkeség sem hiányzik, és így válik néhány év múlva a tipikus holland kisgyerekből tipikus holland felnőtt .