Az első állomás Salisbury volt. 13. századi katedrálisa 63 méter magas tornyáról híres. Tiszta gótikus gyönyörűség, amit nem osztottak különböző kis kápolnákra és ezzel nem zsúfoltak agyon, mint mondjuk a Westminster apátságot. A kisváros a katedrálisból, de a katedrálisért is él. Önkéntes nyugdíjasok tartanak tájékoztatókat nagy lelkesedéssel. Kedves vendégként fogadják a látogatót.
Itt őrzik a világ legrégebbi működőképes óraszerkezetét és a Magna Charta egyik eredeti példányát is.
Különlegesség a feszített víztükrű márvány keresztelőmedence és a templomban mindenhol fellelhető textilmunkák.
Stonehengehez a legjobb időben értünk oda, sötét felhők borították az eget, szemerkélt az eső és vad szél fújt. Kell ennél jobb hangulati aláfestés? Akárhogy is magyarázzák a hely egykori célját és egyáltalán a létrejöttét (elméletből pedig van szép számmal), határozottan érezni ott valamiféle ősi spiritualitást.
Oxford is szerepelt a programban. Inkább érdekes, mint szép városka.
A kollégiumokat persze látni kell és nem is tudtuk, hogy oxfordi diák milyen korán lehet már valaki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése