2016. 07. 03.

64 az 1631 egyfolytában világos órából

  Tromsø (ejtsd: tromsö) fent van magasan északon, Norvégiában az északi sarkkör felett még vagy 350 km-rel.
 A Nap felkel május 18-n és azután már csak július 25-n nyugszik le (ez 1631 órát jelent, persze előtte és utána sincs még teljes fekete sötétség éjszakánként hetekig). Cserébe november 25 és január 16 között a horizont alatt marad.

Gondoltuk, ezt megtapasztaljuk. Nagyon érdekelt az élettani hatása is, Nyilván nem tudunk teljesen akklimatizálódni pár nap alatt, de biztos, hogy érzékelünk valamilyen változást.

Az osloi reptéren szálltunk át. Kissé nehezen átlátható a tájékoztatási rendszerük, elsőként ott járva könnyű eltévedni, de végül az utolsó percben csak felugrottunk a belföldi járatra.
 Tromsø városának központi része egy szigeten van. Lakossága 70 ezer körüli. Ott van a világ legészakibb egyeteme, botanikus kertje, planetáriuma és sörfőzdéje. Sok helyük és rengeteg fájuk van, ez látszik a házakon is. Faburkolat, fa teraszok,  a kerti bútoraik is fából vannak, semmi műanyag, pedig igazán ki vannak téve az időjárásnak.


  Utunk egyik fő célja volt, hogy lássuk az éjféli Napot. Ez nem is annyira egyszerű, három éjszakánk volt rá, de ott nagyon gyakran felhős az ég. Végül azt gondolom szerencsénk volt, mert az utolsó napon sikerült. Van a városnak egy kilátója a környező hegyek egyikén ahová libegővel lehet felmenni. A kilátás?  Hát íme:




... és megvan az éjféli napsütés !


Odafent havat is találtunk, persze jéggé fagyva, de azért izgalmas volt június 23.-n havon állni. A legalacsonyabb hőmérséklet + 4 C fok volt. És néhány növény még itt is képes virágozni.


Napközben a környéket és a múzeumokat jártuk. Láttunk fókaetetést a Polaria múzeumban és közvetlenül mellette egy érdekes kiállítást ahol egy fókavadász hajót lehetett kívül-belül megnézni, nagyon érzékletes hanganyaggal a fókavadász élet nehézségeiről. Volt némi ellentmondás abban, hogy az előbbiben a mai természet- és állatvédelmen volt a fő hangsúly, és hogy a fókáknak elég ingerdús foglalkozásban legyen részük, a bezártság hátrányos hatásait csökkentendő, a másikban pedig azon, hogy régebben a fókákat az emberi túlélés egyik fő biztosítékának kellett tekintsék. Változnak az idők.

Hallottam valamikor, hogy Kubában abból látszik, hogy valaki turista, hogy télen fürdik a tengerben. Tromsøben meg hogy éjfél után mászkál az utcákon. A folyamatos világosság miatt bár a sok gyaloglás testileg kifárasztott, szellemileg teljesen éberek, élénkek voltunk és a hangulatunk is nagyon jó volt.

Visszaúton két napot töltöttünk Oslóban, ez nagyjából elég volt a fő nevezetességek megnézésére.
Nagyon jó a Fram múzeum (sarkkutató hajók), a viking hajó múzeum és érdekes a járható tetejű Operaház.


Az időjárással itt is szerencsénk volt, mert az egyik napon igazi vakító napsütésű skandináv nyárban volt részünk. Kellemes szél fújt és bár meleg volt de nem hőség. A helyiek is rögtön kitódultak a tengerpartra (szombat volt).



Ebbe a bejegyzésbe csak egy rövid ízelítő fért bele. Ha esetleg valaki hasonló utazást tervez és kíváncsi bővebben is a tapasztalatainkra, kérdezzen bátran.


2 megjegyzés:

aarkus írta...

Nahát, Ahama, ez igazán különleges élmény lehetett!

Ahama írta...

nagyon ! :)