Úgy tűnik, eljött az ideje, hogy gazdik legyünk. A választott fajta, ami több évtizede szerepel már a kívánságlistán az angol cocker spániel.
Most, hogy komolyra fordult a dolog, persze utánanéztünk a témának, elolvastuk a fellelhető irodalmat, megkérdeztük az ismerősöket.
Felmerült pár kérdés: tényleg kell tartani az arany színű kutyusok agresszivitásától? Szobakutya-e a spániel, vagy lakhat egész évben a kertben?
Melyek az igazán megbízható kennelek?
Kedves erre járó spániel tulajdonosok, ha van kedvetek megosztani velünk a tapasztalataitokat nagy örömmel vennénk, ha írnátok a harismarta@gmail címre, minden információ nagyon érdekel!
Köszönjük :).
15 megjegyzés:
Konkrétan a fajtához nem tudok hozzászólni, csak annyit szeretnék elmondani, hogy amíg nem volt saját kutyánk (két évvel ezelőttig), el nem tudtam képzelni, mekkora élmény ez nap mint nap! Mert azt mindenki tudja, hogy a kutyák okosak, hűségesek, szeretetreméltók, stb....
De együtt élni! Ezt nem lehet elmondani.
Beszéltünk már erről, Márti tavaly.
1. Agresszivitás. Van ilyen, van olyan. A lányok simulékonyabbak, mint az embereknél is. Fontos, hogy az elején csirájában el kell fojtani minden "népi kezdeményezést"! Durván fogalmazva, meg kell vele értetni, hogy Te vagy az úr. Én egyetlen egyszer vertem meg Zsuzsit kb. 4-5 hónapos korában. Ettől nem fél tőlem (mert az nem lenne jó), hanem csak tisztában van az erőviszonyokkal.
2. Még mindig nagyon tudom ajánlani a Rizibizi kennelt, honlapon is meg lehet nézni. Imádják a kiskutyákat, és ha lehet ezt mondani, az az első hat hét sokat számit a személyiségük alakításában.
3. Van olyan ismerősöm, aki kertben tartja, de én nem ajánlanám. Egyrészt a telet biztosan nem viseli el kint (ahhoz túl kényelemszerető), másrészt a szőre nagyon megsinylené az állandó sarat-esőt-egyebet. Vagy lenyíratjátok kopaszra:) De akkor meg nem spániel.
Nekünk 7 éves a kutyánk,mindig az udvaron lakott,semmi baja,tavasszal szoktuk vinni kutyakozmetikába.Nem agresszív,a rajtam kívül mindenkinek szót fogad,a 6 éves kislányunknak is.Imádni való,megint csak őt választanánk.
Nagyon örülök a bejegyzésednek, én is nagy rajongója vagyok a fajtának, és bár most nincs kutyánk, bízom benne, hogy engem is megtalál egy hű ebtárs :) Az összegyűjtött információidat szivesen venném egy legközelebbi bejegyzésedben :)
Húúúú... egyfelől örülök az elhatározásotoknak, másrészt nagyon nem leszek népszerű, asszem... Előre is elnézést kérek, ne vedd utasításnak, csak néhány tapasztalatnak és azokat is főleg kutyaszemszögből, az ő érdekében írom le.
1. Az agresszivitás nincs szőrszínhez, nemhez, fajtához kötve. A legfontosabb a következetes nevelés, azzal lehet az "agresszívabb" fajtákat, egyedeket kordában tartani. Ehhez pedig a legfontosabb a tapasztalat, de legalábbis az elméleti tudás, utánaolvasás.
2. Nem vagyok biztos benne, hogy egy kezdő kutyásnak a spaniel a legjobb választás. Jobb lenne egy olyan fajta, ami strapabíró, kiegyensúlyozott lekialkatáról híres (=nehéz elrontani) és nem szorul rendszeres ápolásra, kutyakozmetikusra: pl. labrador, golden retriever.
3. Kutyamenhelyen tolonganak az otthonra váró szerencsétlen keverékek, és a menhelyeken a természetük is kiismerhető (épp elég időt töltenek bent ehhez), lehet válogatni.
4. A kutyát nem azért kell beengedni a lakásba, mert kint fázik, vagy sáros lesz (ezek a lehetőségek is fennállnak persze), hanem azért, mert a kutya falkaállat, igényli az emberek, a család, a falkavezér társaságát, enélkül nem lehet igazán boldog.
5. Mielőtt kutyát "szereztek be", nagyon javaslom megnézni a Csodálatos kutyadoki c. filmsorozat jónéhány epizódját a TV-ben (National Geografic), vagy/és az ugyanezen címmel megjelent könyv tanulmányozását. Itt nagyszerűen szemléltetve van, hogyan tudja a legeslegjószándékúbb kutyagazda is elrontani a jó kutyát és, hogy hogyan lehet a hibákat kijavítani a kutya és a család megelégedésére is.
Kérlek, szánjatok időt a tájékozódásra, melőtt a családba engedtek egy élőlényt, aki 15-20 évig a társatok lesz jóban, rosszban!
Nagyon köszönöm, hogy írtatok.
Adél, pont ilyesmi reményeink vannak :).
Ildi, naná, hogy emlékszem a beszélgetésünkre (többek között rád utaltam a postban) meg nagyon inspiráló volt Zsuzsit élőben látni.
Rizibiziéket már nézegettem.
Márti, valami köztes megoldáson gondolkodunk.
Mona, biztos, hogy fogok írni a témában.
Stigi, épp ellenkezőleg, nagyon hasznos amiket írtál, azért is kérdeztem, hogy minél több szemszögből láthassuk a dolgot és olyasmiről is tudjunk, ami csak tapasztalt kutyásoknak jut eszébe.
A spánielek elég öntörvényű kutyák. Elsőgazdisnak nem ajánlanám, de ha ti szerelembe estetek a fajtával akkor hiába is beszél akárki-akármit. :)
Nekem keverék kutyusom van, a világon a leghálásabb „fajta”. :D
Azért még leírom a véleményem ebben a témában ha nem haragszol: annyi kidobott, menhelyes kutyus vár szerető gazdira, akik annyira helyesek, okosak, simulékonyak.... Nem gondolkoztatok egy örökbe fogadáson? Szépnapot és jó döntést kívánok Nektek sok szeretettel. :)
Márta, annyira örülök, hogy nem bántottalak meg!
Biztos vagyok benne, hogy felelősen döntötök és viselkedtek majd kutyás gazdiként is!
Ha tudok segíteni, később is kérdezz bátran! Nem vagyok ugyan "csodálatos kutyadoki", de tapasztalatom bőven van :-)))
Nekünk minden kutyánk mentett és keverék és én is meg vagyok velük elégedve:-))))
A TV sorozat epizódjai elé a gyerekeket is ültesd le, mert nagyon tanulságos és szórakoztató is egyúttal:-)
Agresszivitás legtöbb esetben neveltetésből fakad! Ha jó helyről hozod a fajta kutyát, akkor nem lehet gond a gyenge idegzettel. Nagyon fontos a szocializáció, amint lehet, vidd kutyák közelébe, és sokféle emberrel is találkozzon. Én sose preferáltam a kutya verését, ha mindenképpen meg kell mutatnod az erőfölényed: szorítsd le a földre, hogy ne tudjon mozdulni, így csinálják a nagyok is: nem engedik ,hogy a gyenge felkeljen. Nálunk, egyébként, a legnagyobb büntetés az volt, ha rossz volt, akkor kitettük a szobából, ahol mindenki más volt, és egyedül kellett lennie kb. 5 percig az előszobában. Azt nagyon utálta... Hatott is!
És tanítsátok, először csak a nevére, aztán "trükkökre", mint ül, marad, fekszik, helyedre, stb. Ezekkel nagyon mély kapcsolatot lehet kialakítani a kutya és gazdi közt, és lehet rá számítani.
Ugyanakkor ne felejtsétek el: ő egy kutyus. Szeressétek, de úgy, ahogy neki jó. Nem szabad majmot csinálni belőle, és nem szabad csicskáztatni, csak mert ő egy kutyus. Sok simi, szeretet, türelem kell hozzájuk. De annyira meghálálják...
Jah, és nagyon jó pszichológusok, a miénk is sokszor meghallgatott, mikor elegem volt mindenből. (Nekünk foxterrierünk volt, az még konokabb fajta, első kutyaként... és nagyon, nagyon jól kijöttünk!)
5 évnyi kutyás tapasztalat után én is hozzászólnék. sok mindenben igazat adok Stiglinc bejegyzésének. Nekünk Beagle kutyusunk van. Szeretjük, lakásban van velünk. de... kemény fejű fajta akár csak (úgy tudom ) a spániel. Nem igazán első kutyásoknak ajánlották, de belevágtunk. Falkakutya lévén nagyon erős a kötődése, a magányt nehezen viseli. Ha lakásban nevelkedik akkor nehéz kiszoktatni a szabadba.
lakásban tartás: rengeteg takarítás, sok csodás élmény. Számolni kell még a kezdeti lopásokkal:-) és a mindentmegrágok helyzetekkel.
Lassan egy éve költöztünk családi házba de nem tűnik úgy hogy kiszoktatható lenne, igaz nem is akarjuk feltétlenül. a magányt nem visei könnyen. Ha kicsi korától ehhez szoktatjátok akkot talán könnyebb a helyzet, bár nálunk Brúnón költözés után jött ki a szeparációs szorongás. Csúnya dolog, nehéz vele mit kezdeni. Gyakorlatilag nem lehet egyedül hagyni.Ha elmegyünk otthonról akkor szobakenellbe kell tennünk. Előre talán ez sem kiszámítható,de számolni kell vele. Ezért én a mai eszemmel elsősorban kinti kutyát (fajtát) választanék. Ami jól viseli a hideget, legalább addig amíg haza nem ér a család.Erre egyébként szerintem a spániel is képes. Szeretjük Brúnót, nem adnám semmiért, de biztosan nem lesz több benti kutyusunk.
Agresszivitás. Helen is sok dologról írt. Nekem talán az jut erről még eszbe, hogy sok fajta már túltenyésztett. ezek közé tartozik a Spániel is sajnos. Tényleg fontos, hogy megbízható helyről származzon.
Ismerem ezt az érzést. Az ember alig várja, hogy egy kis gombócot a kezében tarthasson:-) Csodás dolgog az biztos.
Bocsánat, de még valami eszembe jutott. Kutyamenhely. ezzel kapcsolatban nagyon vegyesek az érzéseim. Van aki a kezdeti nehézségek miatt hamar úgy dönt nem kell neki az a helyes kis szőrgombóc. Előtte kell meggondolni, hogy az életkörülményeim, lehetőségeim mit engednek. Történik e változás a következő években. (amikor Brúnó hozzánk került akkor még mind a három gyerekünk még otthon volt. MOst kettő másik városban tanul, így nehezebb megoldani a kutyussal kapcsolatos feladatokat)Sok sok átgondolandó helyzet...nem könnyű.
Menhelyről kutyust csak egészen fiatalkát vennék magamhoz (elnézést aki más véleményen van) egyszerűen azért, mert az első hetek hónapok meghatározóak. idegrendszer, viselkedés, esetleg tanult , kialakult agresszió. Gyerekek mellé semmiképpen sem merném bevállalni.
Tudom, hogy csapongó voltam, de talán valami hasznosat is sikerült írnom:-)
Labrador, Golden retriver? Szuper tanulékony és szelíd gyerekek mellé való fajták.
Köszönöm az új hozzászólásokat, külön öröm, hogy ilyen részletesen kifejtettétek a véleményeteket.
Evadraga, az a helyzet, hogy régi és mélységes szerelemben vagyunk a spanikkal :)szóba került több más fajta is, de igencsak feléjük húz a szívünk.
A menhelyi kutyákkal kapcsolatban így, gyakorlati tapasztalatok nélkül hasonlóan gondolom, mint Csilla, nekem egy kitett kutyus sérült lelkének gyógyítása komolyabb feladatnak tűnik, főleg egy kezdő számára, mint egy kölyökutya nevelése.
Stigi, köszi az ajánlást és ha meglesz az új családtag, biztos, lesz még ezer kérdésem.
Helen, ezek kincset érő gyakorlati tanácsok. Meg bíztató is, hogy a "nehezebb" hírű kutyafajtákkal is el lehet azért boldogulni kezdőként. Mert hasznosak az általános figyelmeztetések persze, de a alapállásnak azért az a természetes, hogy sok-sok örömet remélünk a kutyustól.
Csilla, lehet, hogy naivitás, meg nagyon át kell még gondolnunk a mikéntjét, de valamiféle kétlaki élet kialakítása lenne a legjobb, meleg évszakban kint, a hidegben a lakásban. Mondjuk kérdés, hogy ha egyszer már megszokta bent, milyen sikerrel lehet újra "kerti" kutyává nevelni.
Azt szeretem azért, hogy általában a legtöbb gazdi leírja, hogy ez meg az a gond van az ebbel, de a befejező godolat mindig az, hogy nem válnának meg tőle a világ minden kincséért sem :).
Szerintem a "kétlakiságra" nehezen szoktatható egy kutya. Ha a mamám kertes házában vagyunk, Zsuzsi (télen-nyáron, hóban-hőben) egész nap kint van a kertben, HA én is kint vagyok vagy legalább valaki a családból, ellenkező esetben csak pisilni jár ki meg néha kimegy házat őrizni. Jól megugatja az illetéktelent, és teker vissza.
:), jó eséllyel nálunk is így lesz.
Szia!
Kutya fegyelmezésre 2 legjobb!!! módszer, ha 1., mikkor rosszat csinál, kikötöd, és nem veszel róla tudomást, legjobb, ha rá se nézel; Ugyanezt lakásban: Nem veszed fel a szemkontaktust, nem simogatod, nem szólsz hozzá, bár nagyon szeretné.
2., felemeled, mint az anyakutya, a nyakánál (hátul, a bőrénél) fogva, így érzi, hogy hatalmasabb vagy nála, és engedelmeskedni kell neked.
+Sose engedd, hogy húzzon a sétánál, fogd rövid pórázra, hogy tudja, akinél a póráz, az az úr.
/Ha agresszív fajta is, amit nem tudok,a gazdival nem szabad agresszívnak lennie. És tudni fogja, ki a falkavezér, ha megtanítod rá. /Nagyon jó könyveket kapni, de tv-ben is megy egy sorozat, a kutyadoki. Ajánlom.!
Köszi a tanácsokat.
Nézegettem a könyveket és találtam egy nagyon meggyőző szerzőt (Jan Fennel). Néhány egyszerű de folyamatosan alkalmazott viselkedési sablonnal, erőszakmentesen éri el, hogy a kutya alfaként fogadja el, és azt írja, hogy ez az egyértelmű helyzet egyben meg is nyugtatja a kutyát. Majd meglátjuk, mennyire jön be a gyakorlatban :).
Megjegyzés küldése