2008. 09. 04.

tanterem

Elsőszülött gyermekem immáron hetedik osztályos. Idén új terembe költöztek és bár vitték magukkal az évek során összegyűlt, javarészt a szülők által készített berendezést, még hátra volt, hogy az üres helyiséget a saját képükre formálják. Annyira nagyok és önállóak már, hogy mindent ők maguk csináltak meg, persze az osztálytanítójuk szárnyai alatt.
Egy hetedikeshez már nem lehet naponta beszaladgálni az iskolába, de azért nagyon kíváncsi voltam mit is alkottak. Amikor megláttam az új osztályt, azt éreztem amit régen, amikor még minden reggel együtt mentünk, hogy olyan szívesen maradnék én is egész napra.

kora őszi évszakasztal:

régebbi osztályképek és a legújabb agyagmunkák (a falfestés is a gyerekek műve):

mindennapos használati tárgyak:

és egy nem mindennapi "bútordarab":

és íme bizonyság, hogy az előző képek egy osztályteremben készültek:

13 megjegyzés:

KicsiKató írta...

Bevallom őszintén, még sosem láttam ilyet... Köszönöm, hogy megosztottad velünk!!! Annyira hihetetlenek a képek, hogy még fel kell dolgoznom. Én "mezei" tantermekben nőttem fel...

Kicsoda írta...

Neha kicsit tartok tole, hogy en azert irattam Danit a waldorf oviba, mert en szerettem odajarni:-))))
Nem is mondom, mennyire hianyzik, most hogy latom a kepeket....

Ahama írta...

Én egy minden szempontból színtelen általánosba jártam, így vsz. kerestünk volna valami mást ha az iskolaválasztásra kerül sor, de a dolog sokkal hamarabb eldőlt. Amikor Andris oviba készült szinte azonnal és ha úgy tetszik véletlenek sorozatán keresztül rátaláltunk a W-ra, aztán az iskola már egyértelmű volt.
Azért az ovis években nem volt mindig könnyű W-s szülőnek lenni, de a gyerekek imádták, néha még sírtak is, ha betegek voltak és nem mehettek és ezt más családoktól is hallottam.

kastanie írta...

Hú, ez nagyon tetszik! Nálunk is volt régen Waldorf, kagylóhéj volt a szappantartó, meg ilyenek, nagyon tetszett, mi nem mertünk belevágni akkor.

Kata írta...

Ez fantasztikus! Emelem a kalapom a gyerekek és osztálytanító előtt! Nagyon szép munka, nagyon hangulatos termet varázsoltak.
Azt hiszem, hogy egy ilyen termben, iskolában én is szívesen tölteném el a napjaimat. :o)

Szömörce írta...

Nagyon tetszik :) Tőlünk 10km-re most nyílt egy Waldorf ovi és lesz náluk baba-mama csoport is 2 éves kortól. Nekem régi vágyam, hogy a gyerekeim egyszer majd waldorfosok legyenek :) Sajnos most eléggé sok negatív dolgot( csak a gazdag szülők gyerekei járnak oda, "hülye gyerek képző"..stb.) is hallottam róluk, de remélem ezek csak rosszindulatú pletykák.

Szömörce írta...

Mit jelent az , hogy az ovis években nem volt mindig könnyű waldorfos szülőnek lenni?

Ahama írta...

Nem könnyű egy megjegyzésnyi terjedelemben megmondani az okosságot a "Waldorf"-ról :).Én örülök, hogy része az életünknek és jó szívvel tudom ajánlani (játszóházba pl. mi is jártunk és olyan jó, hogy vannak osztálytársak akiket még onnan ismerünk.)
A pedagógusok akikhez eddig szerencsénk volt valamennyien felkészültek, lelkesek és elkötelezettek voltak. Mindenhol lehetnek ellentétek, a nehézségeket nálunk főleg szervezési és gazdasági gondok okozták. Ami a legfontosabb, hogy mindig úgy éreztem, jó helyen vannak a gyerekeim.
Arra meg, hogy "gazdagok hülyegyerekei..." sajnos és hála Istennek mi vagyunk az élő ellenpélda :)).

Monika írta...

Fantasztikus!!De jó,hogy van még ma is ilyen!!!Kár,hogy mi nem találtunk rá,illetve nem volt a városunkban.
Előjöttek gyerekkorom emlékei Édesanyám falusi tanterméről....nagyon hasonló..Volt egy Filodendron nagy virág a teremben,egy zöld kis levelibéka lakott rajta mindenki örömére. A mai időkben szerintem kitoloncolnák a kis Brekit...

Ahama írta...

Igen, sokmindent átmentenek a régi iskolákból. Pl. az írás tanulásánál nem rögtön egy félcentis sávba kell beerőltetniük a gyerekeknek a betűket, hanem vastag ironnal, csomagolópapírra gyakorolnak, mint annak idején.

A brekis történet aranyos, biztos, hogy abból az osztályból később sem menekült sikoltozva senki egy béka vagy más állat láttán.

Colette írta...

valahol elindultam, aztán idejutottam. Már jártam itt úgy két-három hete, aztán a technika közbelépett. Nekem nem voltak ismeretlenek ezek a képek ( szerncse vagy sajnos), mert az elsőszülött fiam az első öt osztályt Waldorfiában járta. Itt( Győrben) odáig fajultak a dolgok, hogy mi a távozásunk mellett döntöttünk, bár nagyon fájó szívvel. Ő is most hetedikes, de már állami iskolába jár. Kitartást kívánok az iskolához, mert ehhez kell egy kis fanatizmus is. Jövök máskor is, mert a zene is, és ami látnivaló akad, mind nagyon tetszik. Colette

Ahama írta...

Szia Colette, örülök Neked :).
Igen, családja, sőt gyereke válogatja, hogy kinek jó a W. meg hogy meddig. Remélem bevált az új iskola.

情色網站 írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.