kössünk, kössünk valamit ...

... de azt nem mondom meg, hogy mit, amihez épp kedvetek van, eljött az ideje.

Bensőséges és mára kicsit nosztalgikus kapcsolatban állok a kötéssel. A varrás nagyon érdekel, sokszor kihívást is jelent, de egy pici távolságtartással. Hiába tökéletes von Pfaff, mindig van bennem egy árnyalatnyi bizonytalanság amikor belevágok egy anyagba.
A kötés az más... attól, hogy szinte minden eszköz nélkül, közvetlenül én hozom létre az anyagot amivel egyidőben a forma is kialakul, nagyon személyes. Meg persze többlépcsős örömködés.


Kezdem azzal, hogy meglátom és kézbe veszem a fonalat ( a bébetűs szmújság boltjában most álomszépek vannak és rengeteg!), puha, meleg, gyönyörű.
Aztán a kötéspróba. Mindig csinálok, új oldaláról ismerem meg a fonalamat, néha alig bírom abbahagyni, annyira megtetszik.
Maga a munka megnyugtat ( mondjuk ebben biztosan szerepet játszik a mozdulatok ritmikus ismétlődése is), feltölt, és a végeredmény sem mindegy.
Még akkor kezdődött amikor iskolás koromban 2-3 "jobb" fonalbolt volt a városban, amikben ugyanazt a kétféle fonalat lehetett kapni, ugyanabban a három színben és elképzelhetetlen volt a mai tobzódás. Sokszor hónapok telnek el kötés nélkül, de mindig visszatérek hozzá, a szívem csücske marad.
... és most végre itt a szezonja is, úgyhogy kötőtűre fel!

PIF táska

Nekiláttam végre behozni a PIF-es elmaradásaimat ( bár még azért időben vagyok :) ).Már mindenkiről tudom, hogy mit fog kapni, csak a megvalósítás van hátra, még egy kis türelmet kérek.

Elsőként Kicsoda ajándéka készült el. Egy többrekeszes táska vastagabb lenvászonból.



A minta az egyik kedvenc táskám volt és munka közben egyre nőtt bennem a tisztelet a bőrdíszművesek iránt. Persze sokkal profibb és erősebb gépeik vannak, de akkor sem lehet könnyű ugyanezt bőrből megvarrni.

(csak halkan mondom, hogy van még két szabad hely a második PIF-emben :) )

Balaton és foltvarrás és színház nyár és ősz fordulóján

Tartalmas hétvégénk volt. Az szünet utáni első foltos csoporttalit Balatonlellén tartottuk. Lefelé menet a gyerekekkel megálltunk imádott Földvárunkon. Különös érzés volt, hogy minden olyan csendes és nyugodt. Szerencsénk volt, kihasználhattuk az utolsó nyárias napot és sikerült még egyet fürdenünk, melegebb volt a víz, mint amikor nyaraltunk. Egy amerikai foltvarró csoportot várunk, nekik készítettünk tűtartókat. Tanultunk egy apró kincseknek való dobozkát és egy tarisznyát is. A frissen festett anyagokból varrtam meg, ezek kerülnek majd a dévai csomagba.

A lányok - Évi Fannija és Eszter - is beszálltak a varrásba, de egyébként is jól szórakoztak. A szalonnasütés alatt már igazi őszi időnk volt és a gyülekező fecskék is egyértelműen jelezték az évszakváltást.

Hazafelé Herceghalmon megnéztük a Tan-Art társulat Nagymama előadását Szerafin szerepében kedves Némakertészünkkel, aki nem csak szerepelt, de rendezte, szervezte és "jelmezelte" is a darabot.

Kiváló orvosság volt őszi mélabú ellen :).

zenés a blog

Ha bekapcsolod a hangfalat, vizuális hatásokon kívül zeneiekben is részed lehet :)
(forrás: Katafolt barátnője Monica - köszi). A lista egyelőre feltöltés alatt.

festettünk :)

Első kisérleteim a Procionnal. Vakrepülés.

Tanulságos volt. Más, mint amikkel eddig festettem, sőt a különböző színű festékek is eltérően viselkednek. Ki kell tapasztalni.

Tetszett, lesz folytatása, már tudatosabban.

Eszti is lelkesen festett.

De a legfontosabb :) klassz buli volt, köszi csajok!

tanterem

Elsőszülött gyermekem immáron hetedik osztályos. Idén új terembe költöztek és bár vitték magukkal az évek során összegyűlt, javarészt a szülők által készített berendezést, még hátra volt, hogy az üres helyiséget a saját képükre formálják. Annyira nagyok és önállóak már, hogy mindent ők maguk csináltak meg, persze az osztálytanítójuk szárnyai alatt.
Egy hetedikeshez már nem lehet naponta beszaladgálni az iskolába, de azért nagyon kíváncsi voltam mit is alkottak. Amikor megláttam az új osztályt, azt éreztem amit régen, amikor még minden reggel együtt mentünk, hogy olyan szívesen maradnék én is egész napra.

kora őszi évszakasztal:

régebbi osztályképek és a legújabb agyagmunkák (a falfestés is a gyerekek műve):

mindennapos használati tárgyak:

és egy nem mindennapi "bútordarab":

és íme bizonyság, hogy az előző képek egy osztályteremben készültek: