Az újév első díszei a waldorfos ablakokon.
Simán az asztalra téve nem többek egyszerű dekorációnál, de ha a nap átsüt rajtuk megmutatják a rejtett csodát, a hajtogatott rétegek által létrehozott bonyolult szimmetrikus mintát.
Az idei, illetve most már a tavalyi elsőket Esztivel hajtogattuk még az iskolai Fonóra. Talán annyiban is maradt volna, de Kicsoda fantáziát látott benne és ez ösztönzést jelentett, hogy csináljak többfélét is és végülis ez adta a végső lökést a régóta tervezett, de mindig halogatott meskázáshoz is. Úgyhogy köszi Kriszta :)).
8 megjegyzés:
Draga Martam, latok en benned meg egy csomo fantaziat;-) Kepzeld Dani tegnap valahogy szomoru volt az oviban (ez most nem ritka) egyutt jottunk haza ketten es kerdeztem, hogy szerinte melyik az en ablakom, mire nevetve mondta, hogy a csillagos. Es milyen jo, mert igy a csillagok hazavezetik:-)
Elképzelem, ahogy átsüt a fény... igen!
Nagyon tetszenek, nem láttam még ilyet. Azért remélem babákat is fogsz újra csinálni, mert már nagyon hiányoznak.
Nagyon szépek! Játszik rajtuk a fény, játszanak bennük a színek.
szépségesek! és végre hogy ma megint sütött a nap:o))) örülök, hogy meskázol;o)
Gyönyörűek!Főleg a sárga napocskák tetszenek.
Jaj de szépek!!!
Nagyon szépségesek...a mandala jut róluk eszembe. Elvarázsol! :o)
Megjegyzés küldése