Madrid a nagyszabású, avagy pálmák hóesésben

Az alapgondolat az volt még ősszel, amikor elkezdtük szervezni ezt az utat, hogy csalunk kicsit, levágjuk a tél farkát és amikor itt még javában tart a a kora márciusi hideg, elszökünk pár napra délre a tavaszi napsütésbe.
Az eredeti cél Lisszabon volt, de mivel közvetlen fapados járat innen oda nincs, beiktattunk egy madridi napot is, hadd lássunk valamit a városból, ha már úgyis ott szállunk át.
Nos, tudtuk, hogy Madrid a szárazföld belsejében és magasan a tengerszint felett fekszik, de az ember fantáziál és reménykedik. Hát, nem jött be, az első reggelen zuhogó hóesés fogadott és ernyőtörő orkánszerű szél és valamivel enyhébben, de maradt ez a zimankós idő szinte végig, amíg ott voltunk.

Maga a város viszont nagyon tetszett. Nem konkrétan ez vagy az a nevezetesség, hanem az egész fílingje. Tágas és magabiztos. Széles utcák és terek, nagy épületek, látszik rajta az átgondoltság és a folyamatos fejlődés. Az óvárosi rész is szépen rendben van tartva, kellemes lehet ott lakni.
És azért a letagadhatatlan déli temperamentum: rohannak, sokan vannak és nagyon hangosak.

Cervantes szobra a Plaza de Espanán

esernyőtartó a királyi palotában

A Katedrális orgonája

Plaza Mayor

reprodukciót készítő teremőr a Pradoban

pálmaház az Atocha pályaudvaron

Reina Sofia modern művészeti múzeum

a híres tapasok (falatkák)