2013. 10. 20.

Hortobágy

Legalább kétszer el kell menni egy életben a pusztára. Egyszer a szüleinkkel, egyszer amikor a gyerekünknek mutatjuk meg. A központi rész sokat változott az elmúlt évtizedekben. Rendezettebb, látszik, hogy fantáziát találtak benne és energiát fektettek belé. Szerencsére sikerült elkerülniük a magyaroschkodást is.

Érdemes megnézni a Madárkórházat, a Pásztormúzeumot és a Vadasparkot.


a Kilenclyukú híd a Hortobágy folyón






 cifra szűr volt az ünnepi pásztorviselet
ebben ment a legény háztűznézőbe is, az volt a szokás, hogy ha a "véletlenül" ottfelejtett szűréért másnap be kellett mennie a házba, akkor szívesen látták kérőként, de ha kitették a szűrét a ház elé, akkor nem sok keresni valója volt azon a helyen



gémeskút -kód



 őstulok





dél felé vonuló darvak

3 megjegyzés:

aarkus írta...

A cifraszűr gyerekkorom óta az egyik kedvencem, a darvas kép pedig nagyon szép.

Ahama írta...

Igen, fantasztikus mennyire gazdagon kidolgozott a díszítése és belegondolni, hogy micsoda értéke lehetett ...

辣妹護理師俱樂部影片 írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.