London, England

Pár napot Angliában töltöttünk, amolyan második nászútként, húsz év után.
Megnéztünk egy sor kötelező nevezetességet, a London Eye-t, a Parlamentet az óratoronnyal, utaztunk a piros buszon, sőt az egyik legrégebben közlekedőhöz volt szerencsénk.

Az igazán érdekes mindig a mindennapi élet, már amennyit ebből turistaként látni lehet. Megtapasztaltuk a zsúfolt helyek tömegét. Azt, hogy merre is kell nézni, mielőtt lelépünk a járdáról, mindig kiírják az úttestre. A Buckingham palota előtti forgalmas kereszteződésben inkább mind a két oldalt tanácsolják. 

Ugyanitt láttunk, hogy bár van új kedvencük, Diana emlékét is őrzik. 

Láttunk esküvőt, különleges vendégekkel és a hölgyeken az elmaradhatatlan kalappal (titka, hogy hajráffal rögzítik a fejükön).

Kedvenc városrészünk a South Bank lett, a London Eye-tól a Globe színházig. (Találtunk ott egy bio lacikonyhás piacot, hihetetlen ízekkel és illatokkal.) Alternatív művészeti és egyben családi szabadidős gyűjtőhely a Temze partján. Ott van a Tate Modern múzeum is és a végén az abszolút favoritunk, a Millenium Bridge a gyalogos híd.

Sokan támadják  London modern építészetét, hogy tönkreteszi a tradícionális városképet. Szerintem direkt jót tesz a városnak, ellensúlyozza a sokszor túldíszített paloták látványát.

Az időjárás tipikusan változékony volt, hol esett, hol a nap sütött, bár pont a Tower előtt kifogtunk egy olyan trópusi vihart, amilyet még a Londont sokszor megjárt idegenvezetőnk sem tapasztalt.

Épp hogy véget ért az olimpia, készültek a paralimpiára, persze, hogy nagyon sok minden erről szól. A Szent Pál székesegyház előtt pl. kerekesszékes kosárlabdázók tartottak bemutatót, ki is lehetett próbálni, milyen úgy játszani.

A város tele van az olimpiai kabalafigurákkal, mindig az adott városrészre, vagy más londoni nevezetességre utaló öltözékben. Lehet őket vadászni, mi 18-at találtunk, de sokkal többen vannak.

Végül mutatom legfőbb irigységem tárgyát: ez itt mind-mind fonalas-textiles kézműves könyv!